2018/19. tanév
11-12. évfolyam:
Szerdahelyi Zsanett 12.a
Kaczimi Selma 12.b
Patkós Dóra 12.b
Schaller Lilla 11.c
Zatykó Zsófia 11.b
Molnár Dóra 11.c
0-9-10. évfolyam:
Dravecz Enikő 9.a
Gulyás Lilla 10.a
Kovács Tamara 10.a
Szlávik Veronika 9.a
Bognár Berta 9.b
Pál Gergő 10.c
Vojtkó Dóra 10.c
A szóbeli döntő időpontja: 2019. február 20. 15 óra
Feladatok:
11-12. évfolyam: Weöres Sándor: Valse triste c. versének komplex tartalmi, nyelvi, stilisztikai elemzése
0-9-10. évfolyam: Mikszáth Kálmán A bágyi csoda és a Szegény Gélyi János lovai c. novelláinak összehasonlító elemzése (tematikus, motivikus és stiláris azonosságok és különbségek, valamint a szövegek nyelvi-stilisztikai elemzése)
Rendelkezésre álló idő a kifejtésre :15 perc
( A felelet során használhatjátok az eredeti szöveget és az előre elkészített jegyzeteiteket is).
Jó készülést kívánunk!
a magyar munkaközösség
Lackfi János
Halotti nyelvlecke
Látjátok, többiek, most tényleg megholt.
Ki állíthatná, hogy előre nem szólt?
Ismertük őt. Öt évig hordta a rákot,
amely belé másik világot rágott.
Már nincsen.
Bár látom én,
ő a fény
a kilincsen.
Ő volt a cselgáncsedzőm, megtanultam,
hogy az erősnél is van erősebb, múltam
most földhöz vágva, lenn a tatamin,
mint aki elcsúszott valamin.
Senkinek nincsen több, csupán egy apja.
Fejét a patológián telibe kapja
a bezuhogó fény. Az arca erős
volt, életteli és ismerős,
nem törékeny,
mint korábban, az ágya ölében,
meztelen vállából nem az áradt, nem a semmi,
hanem hogy most is tudja, mit kell tenni.
Nemrégen még az ágya szélén ülve
fogtam kezét, ki ne vágódjon az űrbe,
legutóbb talán óvodásként kapaszkodtam
így őbelé, s megértettem biz azt ottan,
hogy két ember, ki egymás kezét fogja végül,
nem neheztelhet, ott minden összebékül.
Én olvastam neki, emlékszem, Tömörkényt,
s gyermekkorába szaltózott vissza önként,
fanyar mosoly a szája szélén,
jobban ő volt, mint ahogy elbeszélném.
Sehol nem lelem, felhőprérin kutyagol.
S bár génkódjából újrateremthetetlen,
megvan ám összes mozdulata bennem.
Ti többiek, akárhányan lehettek,
csak álltok velem ott a sírja mellett.
A nyelvleckében ragozzuk: van, lesz, volt,
jövővel kábít minket az égi szeszbolt,
s a könny sziporkáztat a síron a foszfort.
Láttam, mielőtt forró kemencébe tették,
mintha ruhatárba adta volna a testét.
Feküdt zúzottan, resten, összeesve,
s most kérdezgetjük: volt-e, van-e, lesz-e.
