Hogyan emlékszel vissza a madáchos éveidre, mit adott neked az iskola?
A Madáchban töltött négy év nagyon jó időszaka volt az életemnek. Amikor odajártam, az én megélésem az volt, hogy ez egy elfogadó közeg. Ez a négy év iszonyatosan sok tanulás, ahogyan megtanultunk egymással kommunikálni, hogy hogyan vegyük emberszámba a másikat, nagyon sokat adott nekünk.
Voltak akkoriban a Madáchban érzékenyítő/szemléletformáló programok?
Őszintén szólva nem emlékszem, hogy kisebbségekről beszélgettünk volna, vagy hogy gyakran lett volna politizálás az iskolában. Ezzel együtt viszont az osztályfőnökömről tudtuk, hogy ő egy liberális gondolkodású, nyitott ember, és az egész iskolának volt egy ilyen hangulata. Nem volt kimondva soha, hogy milyennek kell lenni, mik azok az értékek, amiket követni kell. Egyszerűen volt egy közeg, amiből nem volt nehéz továbbmenni a civil szférába, mert hasonló értékeket vallottak körülöttem az emberek.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy ilyen területen szeretnél dolgozni?
11-ben diákmunkaként elkezdtem a WWF-nél utcai toborzóként dolgozni, amit nagyon szerettem. Ahogy idősebb lettem, egyre jobban láttam magam körül a különböző társadalmi nézeteltéréseket, az emberek egymás származására tett megjegyzéseit. Ennek hatására mentem el szociológiát tanulni az ELTE-re. Az alapszak elvégzése után éreztem azt, hogy nagyon jól érzem magam a civil szférában, és hogy hasonló területen szeretnék később is dolgozni, ekkor kezdtem el rendszeresen önkénteskedni. Azzal a gondolattal kezdtem el a mesterképzést a közösségi és civil tanulmányok szakon, hogy ez felkészít arra, hogy később a nonprofit szférában tudjak dolgozni.
Hogy van energiád/ időd a munkád mellett rendszeres önkénteskedésre is?
Valójában, amit az ember szeret csinálni, azt nem érzi tehernek, és elég rugalmas a munkaidőm. Annyi hátránya van ennek, hogy soha nincs vége a napnak, szóval van olyan, hogy még tizenegykor is e-mail-ekre válaszolok. Viszont a pozitív visszajelzésekből az ember arra következtet, hogy van miért csinálni, és azért ez elég sok energiát ad.
Mi tartozik a munkakörödbe?
Én a pozícióm szerint forrásteremtő vagyok, és különböző módszerekkel azon dolgozom, hogy egy civil szervezet magán adományozói bázisát növeljem. Például emiatt is kezdtem el a karantén elején egy közösségi médiaplatformot, hogy a petíciókat online- formában is el lehessen érni, és több emberhez juthassanak el ilyen formában. Így több embert érhetek el és szólíthatok fel arra, hogy álljanak ki az ügy mellett, írják alá petíciót, vagy mondják el a véleményüket, ezzel is növelve a népszerűségét annak, hogy az emberek kiálljanak azért, amit fontosnak tartanak.
Miért lehet nehéz a civil szférában dolgozni?
Az az egyik legnagyobb nehézség, hogy nagyon kevés a pénz, és ezen nagyon nehéz változtatni. Egy civil szervezet abból tudja fenntartani magát, hogy kap állami támogatást, tud pályázni pénzre, vagy magánszemélyek, esetleg cégek támogatják. Mivel az adományozásnak Magyarországon nincs nagy divatja, mert az embereknek nincsen annyi plusz pénze, a szervezeteknek pályázatokra kell támaszkodniuk bevétel szempontjából.
Említetted, hogy sok a tévhit a nonprofit szférával kapcsolatban. Mik ezek pontosan?
Az nem igaz, hogy csak nagyon alacsony fizetést lehet kapni, mert például egy nagyobb szervezet azért nem fizet olyan rosszul, és persze itt is lehet látni fizetésemelkedést, ahogy egyre magasabb szintű pozíciót tölt be az ember. Még az is tévhit, hogy a civil szervezetek alkalmazottai nem értenek szakmailag ahhoz, amivel foglalkoznak, viszont az igaz, hogy még ha nem is foglalkozott az ember korábban ezzel a területtel, akkor is meg lehet tanulni.
A különböző pályázatok elutasítása és a negatív visszajelzések miatt nem érzed azt egy idő után, hogy szükséged lenne egy kis pihenésre, feltöltődésre?
Még nem voltam olyan helyzetben, hogy egy normális heti szabadság alatt ne tudtam volna kipihenni azt, ami összegyűlt bennem a munkanapok során. Az viszont biztos, hogy a negatív visszacsatolásokat nem lehet elkerülni, hiszen bárki bármit csinál, egy ponton lesznek emberek, akik majd megkérdőjelezik, hogy valóban jó-e, értékes-e az, amivel foglalkozik. Egy idő után ezek megszokottá válnak, és már nem hatnak rád annyira erősen, így könnyebb elengedni őket.
Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnének a jövőben a nonprofit szférában dolgozni?
Szinte bármilyen diplomával el lehet helyezkedni, amire szükség van az az, hogy megtaláld, hogy mi az a téma, ami igazán érdekel, és mi az a tevékenység, amit szívesen csinálnál. Az is fontos, hogy tájékozódj és kapcsolatokat építs. Nekem például azért volt könnyebb, mert több szervezetnél is önkénteskedtem, így ki tudtam választani azt, ahol a legkomfortosabban érzem magam.
Egy civil szervezetnél nagyon nehéz nem bevonódni érzelmileg, ezért tényleg fontos, hogy élvezd a munkát. Ezt nem lehet máshogy csinálni, mint hogyha nagyon hiszel az ügyedben, és hogyha az nagyon fontos neked.
Az interjút készítették: Kárpáti Zsófia, Győri Dorina, Szabó Míra és Tóth Zsófia
