Nizzai tanártovábbképzés, avagy „cours de professeur de francais”
A budapesti VII.ker. Madách Imre Gimnázium francia nyelvtanáraként 2022. július 18-29-ig egy nyelvtanároknak meghirdetett kurzuson vettem részt a Nizza belvárosában található Alpha B Nyelviskolában1. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy eljussak Dél- Franciaországba a francia Riviérára, ami végre 2 évvel ezelőtt megvalósulni látszott, míg a pandémia közbe nem szólt. Szerencsére ez nem meghiúsította, csupán két évvel elodázta az utazást.
Feszült izgalommal vártam az indulást, közben figyeltem az érzéseimet, mennyit változtam az elmúlt 27 évben azóta, hogy utoljára tanulni és nem csupán turistaként utaztam Franciaországba. Hiszen más ez, mint a turistáskodni, ilyenkor hosszabb – rövidebb időre integrálódni kell, egy közösségben megtalálni a helyed, ismeretségeket kötni, mindezt egy ismeretlen városban, idegen emberek között, idegen nyelven. Hamar rájöttem, hogy fiatalos flexibilitásom már a múltté és a komfortzónámból való kimozdulás némi aggodalommal töltött el: mi lesz, ha utolsó percben törlik a repülőjáratom (éppen ezeket az időket éltük), ha a lefoglalt szállás nem is létezik, hogy találom fel magam, kötök -e majd barátságokat, míg aztán érkezésem másnapján újra diákos szorongással ülhettem az „iskolapadba”. Az elveszettség érzet és az utazás körüli feszültség is rögtön oldódott a pálmafák és a tenger látványától, a reptéren a „Baie des Anges”, vagyis Angyalok Öblén végigfutó kettes villamosra szállva könnyen eljutottam a szállásra, majd a többi napokon ugyanezzel a villamossal utaztam 5 perc sétával kiegészítve a nyelviskolába.
A kurzus minden nap 9 órakor kezdődött és a hét 3 napján délután is voltak óráink, vagyis „ateliers”-k, amik témájukban eltértek a délelőtti többnyire nyelvtani szerkezetek megtanítását segítő módszertani képzéstől. Délelőttönként különböző nyelvi szintekhez igazodva irodalmi szemelvényeket, verseket és sanzonokat alapul véve ötleteltünk párban, vagy hármasával az első héten még 7 , második héten már csak 4 főből álló nemzetközi csoportunkban. Spanyol lengyel, osztrák, német és 2 magyar csoporttársammal már az első nap jó hangulatú kis közösséggé csiszolódtunk, nyelvtanárként mindenki elég magas nyelvi szinten állt ahhoz, hogy egymástól is tudjunk tanulni. Sokszor előfordult, hogy eltértünk az óra eredeti tervétől, mert egy új témafelvetés lelkes diskurzussá fajult – szívesen társalogtunk társadalmat érintő kérdésekről, politikáról, irodalomról, filmről és zenéről és ismertettük meg egymással saját kultúránk sajátosságait francia nyelven. Ezek a spontán beszélgetések sokszor nagyon érdekessé tették az órákat, és nagyon értékeltem, hogy tanáraink Marie -Hélene és az ateliers-ket vezető Jean Philippe is szívesen részt vett ezekben a beszélgetésekben, és saját tapasztalataikkal ki is egészítettük azokat. Délutánonként filmrészletek, reklámszövegek, képregény, szerepjátékok felhasználása nyelvórákon volt a téma, miközben a tanárunktól is sok új ötletet kaptunk közösen is sokat gondolkodtunk, ez a közös munka nagyon építő volt, sokat tanultam belőle.
A tanfolyam módszertani és lexikális hasznosságán túl ez a 2 hét tele volt csodával: a mediterrán táj , színek és növényvilág, és a tenger illata és a végtelenbe nyúló éggel egybeolvadó kéksége, perzselő nap és bőrszín minden árnyalata, türkiz színű zsaluk és kovácsoltvas indákkal átszőtt erkélyek – mindez a szívnek, szemnek gyönyörködtető látvány a hétköznapok részévé vált és napról napra érdekesebbé tette a várost. Már tudom, hogy a Côte d’Azur azúrkék színe miért volt olyan meghatározó a Nizzában is élő és alkotó Marc Chagall, Henri Matisse és Yves Klein, de még Niki de Saint Phalle számára is, csodálatos élmény volt alkotásaikat a helyszínen megtekinteni.
Órák után minden percet kihasználtunk a környék és látnivalók megismerésére, városnézésre, múzeumlátogatásra és a környező falvak, városok felfedezésére. Első magával ragadó élmény a Vieux Nice (Óváros) árnyat adó, olaszos szűk utcácskáihoz, és a helyi piac szemet gyönyörködtető portékáihoz fűződött. Majd kb. 20 perces buszúttal eljutottam Eze faluba is, aminek a tengerből egy dombcsúcson kimagasló botanikus kertje mindent tud a kaktuszokról, és életem legcsodálatosabb kilátását tárta elém, egymásba érő középkori utcácskái pedig egy életre elvarázsoltak. Ide települt parfümgyár és az ingyenes idegenvezetés az eddig csupán elképzelt laboratóriumi környezetben nagy vonzerő a turistáknak. Antibes fehér homokos strandja és az itt látogatható Picasso múzeum is levett a lábamról, és a Cannes-i Filmfesztivál színhelyén sétálva és annak lépcsőin állva legalább pár másodpercig sztárnak is érezhettem magam. Bár az itt sorakozó luxushotelek és butikok világa nem fogott meg igazán, a nyelviskola által szervezett Cannesból induló hajóút és kirándulás Saint- Honorat szigetére, a szerzetesek földjére kárpótolt ezért.
Emile Zola szerint „semmi sem fejleszti úgy az elmét, mint az utazás”, ami biztosan igaz a Nizzában eltöltött napokra gondolva. Boldoggá tett, hogy ebben a környezetben okosodhattam, hálás vagyok az Erasmus programnak, hogy mindezt láthattam, megélhettem, igazi feltöltődést adott, és motivációt nyújt a tanévkezdéshez.
