Az Iskoláról

“S csak lelkesülés szült mindég nagyot.”

(Madách Imre: Mózes. I. felv. Változás)

Budapesti VII. ker. Állami Gymnásium. E névvel indult iskolánk, az 1881. május 12-én kelt alapító okirat tanúsága szerint, ezzel létrejött a főváros első állami gimnáziuma. Akkoriban Budapesten mindössze öt egyházi gimnázium működött; kívánatos volt a világiasabb, nyitottabb szellemű polgári, kispolgári rétegek számára egy új intézmény indítása. “Meg akarok győződni, – mondta Trefort Ágoston kultuszminiszter – hogy csakugyan megtelik-e egy osztály a más intézetekből kimaradt tanulókkal?” Trefort az új iskola vezetésével Köpesdy Sándort, az V. ker. kir. katholikus főgimnázium tanárát bízta meg és rajta kívül még három tanárt nevezett ki a Klauzál utca 10-ben ideiglenesen elhelyezett iskolába. A beírás első napjának délelőttjén a beírt tanulók száma jóval túlhaladta a megengedett létszámot, így a 130 tanuló – alsó gimnazista 10 éves fiúk – számára párhuzamos osztály indítását is engedélyezte a miniszter. Az első érettségi vizsgára 1890 júniusában került sor, 40 tanulóval; azóta több, mint tizenötezer diák érettségizett iskolánkban.

Az akkori Erzsébetváros csak a körútig terjedt; a körúttól a Rottenbiller utcáig zöldségeskertek, kerítés nélküli hepe-hupás területek voltak. A zsúfolttá vált Klauzál utcai épület helyett itt, a Hársfa, Barcsay és Miksa (ma Osvát) utca kiszögellésében vásárolt telket az állam. Az épület tervét Bobula János, az épület főhomlokzati mozaikképeit – Stettka Gyula festőművész alakjai után – a világhírű velencei Candiani cég készítette el. (A mozaikképek 2000 novemberére újultak meg.) Az új épületben 1892/93-ban, az alapítás 11. évében kezdődött meg a tanítás, de csak 1903-ban került egy fedél alá az anyaépület mind a 16 osztálya. Erre akkor került sor, miután a minisztérium a földszintes tornacsarnok fölé kétemeletes szárnyépületet építtetett. Itt helyezkedett el a természetrajzi és a fizikai előadóterem, 3-3 részből álló szertárhelységekkel. (A biológia-kémia előadó 1995-ben, a fizika pedig 2001. szeptemberétől költözött a Hársfa utcai szárnyra.) 1929/30-ban – minisztériumi engedéllyel – alakították ki az első emeleten az első megfelelő tanári szobát. A mai tanári helyén tanári könyvtár volt, amelyből szintén 1929-ben vettek el egy kis részt az igazgatóhelyettesi iroda részére. (A mai könyvtár helyén igazgatói lakás, a díszterem helyén pedig rajzterem volt.) Már a két világháború között gondot okozott, hogy a szemben lévő házak idő közben háromemeletesek lettek, a tantermek, főleg az első emeleten, igen sötétek, a felszerelések nem megfelelőek. Mint az 1928/29-es igazgatói jelentés mondja, gyökeres megoldás csak az volna, ha a Hársfa utcai oldalon manzárdszerű harmadik emelet épülhetne, ahová a rajzterem, szertárak, könyvtár, cserkészotthon (diákszoba) volna elhelyezhető. Erre 1995-ig kellett várni.

Madách Imre nevét gimnáziumunk 1921-ben vette fel. A tantestület választása azért esett Madách Imrére, hogy “az ifjúság nagyjainak emlékéből erőt és buzdítást merítsen.” A névválasztást az akkori tantestület a következőkkel indokolta: “A jónak és rossznak örök küzdelmében a jó, mint az ember alaptermészetében rejlő, végre is legyőzhetetlen; és hogy nem a rideg materiális tényezők, hanem az eleven hit, a lélekfrissítő, a nemes illúziók harmonikus egysége adják meg az embernek a való értékét.”

Mai működésünk egyik alapelve a százhúsz éves múlt követésre méltó hagyományának tisztelete, ápolása. A gimnáziumunk nevelési szellemiségét az alapítók fokozatosan alakították ki. “Elismerés és dicséret, szeretettel párosult szigor, felekezeti türelem, újat kereső oktatómunka” jellemezte a gimnáziumot, s ezt az indulás éveiben kialakított szellemiséget máig követendő hagyománynak tartjuk. “Irányadó elvünk: bölcs mérséklet, mely nem büntet, hanem javít, pontos és személyes felügyelet, mely elhárítja a bajt.” – fogalmazta meg Szilasi Móric tanár a múlt század végén. “A bírálat igazságossága mellett egy csepp méltányosság is helyén való, sőt éppen akkor vagyunk egészen igazságosak, ha méltányosak is vagyunk…” (1895)

Mikor az 1924. évi új oktatási törvény az addigi gimnázium és reálgimnázium közé egy harmadik típust, a reálgimnáziumot vezette be, iskolánk továbbra is gimnázium maradt kötelező görög nyelvi tanítással. 1931/32-től kezdve a minisztérium megengedte, hogy az V. (ma 9.) osztályban a tanulók a görög helyett az angol nyelvet tanulják. A klasszikus nyelvi kultúra ápolása mellett mindenkor kiemelkedett a természettudományok szeretete. (A tehetséges tanulók képzésében nagy szerepet játszott az 1888-ban megalakult önképzőkör.) 1949-ben humán-reál tagozatos osztályokat alakítottak ki, az 1961-es oktatási reform szellemében pedig szakosított tantervű (tagozatos) osztályokat: 1966-ban a biológia-kémia, 1967-ben a speciális angol nyelvi, 1968-ban pedig a matematika-fizika osztályt. 1979-től a fakultációs oktatási rendre tértünk át, 1986/87-es tanévtől haladó és emeltszintű angol, 1992/93-tól haladó német nyelvi csoportot indítottunk. A 2001. májusára elkészült – a kerettantervvel egyeztetett – új helyi tantervünk a hagyományokra épül. Két idegen nyelvből biztosítjuk az emelt szintet, melyek közül az egyik változatlanul az angol. Fontosnak tarjuk a természettudományos szemléletet, ezért csoportbontásban tanítjuk a fizika és a kémia kísérletező óráit. Az emeltszintű érettségi és a továbbtanulás sikere érdekében pedig megemeltük a fakultációs órakeretet.
Gimnáziumunk 1945-ig nyolcévfolyamos fiúgimnázium volt. Ekkor megkezdték az általános iskolai osztályok kiépítését, 1951-ig 25 osztály működött. Az 1949-es reform vetett véget a kritikus helyzetnek, visszaállt a gimnázium. Ebben az évben vezették be a koedukációt, azaz lányok is tanulhattak a gimnáziumban. A tanulói összetételt érintő fontos változás ezután már csak 1998-ban következett be. Ekkor Erzsébetváros képviselőtestülete elfogadta, hogy a négyévfolyamos képzés megtartása mellett hatévfolyamos gimnázium is induljon iskolánkban. Az új képzési forma sok új lehetőséget, hosszabb nevelési periódust, gazdagabb személyiségfejlesztést kínál.

A Madách szellemiségéhez mindig hozzátartoztak a művészeteket értő és az azokra fogékony tanárok és diákok. Országos hírű színjátszó csoportunk volt 1953 és 1956 között, amely előadta a teljes Bánk bánt és 1954-ben Az ember tragédiáját. Az utóbbi úttörő vállalkozás volt, mert a politikai viszonyok miatt hosszú évek óta nem szerepelt az ország színházaiban. E hagyományt 1967-től a Thália Stúdió folytatta szép sikerrel. 1973 óta vegyes karunk is van, akik szinte minden évben elnyerik Az év kórusa címet. Rendszeresen nyernek diákjaink grafikai és festészeti helyezéseket fővárosi és kerületi rajzversenyeken. Diákköltőink rendszeresen publikálnak. A 2001/02-es tanévtől életbe lépő helyi tantervünk e szellemiség megtartása érdekében vezette be a kötelezően választható művészeti képzést.

Sokfelé jutottak el az érettségizett “öregdiákok”. Közéleti szerepük igen sokféle volt, de többségük a történelem kritikus helyzeteiben is jelesre vizsgázott emberségből.