Bárdos Artúr
(1882-1974)
magyar színházi rendező, rádiós és filmrendező, esztéta, egyetemi magántanár, színházi író, költő, dramaturg, publicista
A Színjáték szakfolyóirat alapítószerkesztője, az 1932–1938 között működő Művész Színház és a Belvárosi Színház alapítóigazgatója.
Pályafutása legelején újságíró volt majd később a Színjáték című rövid életű színházi és zenei hetilapot alapított, és rendszeresen jelentek meg írásai a Nyugatban is. Dolgozott rendezőként és a budapesti Eötvös páholy alapítótagja és szónoka is volt egyben. 1912-ben Révész Béla íróval megalapította a csupán két hónapot megélt Új Színpadot. 1915-ben megkapta az Andrássy úti Modern Színpad igazgatását, ahol Kabarét vezetett. A helyiség később Belvárosi Színház néven vált ismertté. Szakítva az addig vezetett színházakkal – 1921–1926 között egy új, a Renaissance Színház alapítóigazgatója lett. De 1925-ben ismét a Belvárosi Színháznál is dolgozott, ám csak rövid ideig. 1926–1930 között Berlinben élt, ahol megalapította a Theater in Palmenhaus nevű, magas színvonalon működő színházat, amely azonban csődbe ment. Ezután újra Budapestre költözött. 1932-ben ismét elfoglalta a Belvárosi Színház igazgatói székét. 1948-ban kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanárává, ahol színháztudományi előadásokat tervezett. Az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió munkatársaként hangjátékokat rendezett, és színházi tárgyú írásokat olvasott fel. 1967–ben Amerikában kiadta utolsó művét: az „Alkonyat” című verseskötetét.
Forrás:
