Mit köszönhetsz a Madáchnak?
Az egyik, amit kiemelnék, a szociális/társadalmi élet; amit ott kaptam és átéltem, nagyon színes volt és vidám. A különböző programok, amelyeket az iskola szervezett, mint például az éjszakai foci vagy a gólyatábor, akadémiai értelemben pedig az igazán jó angoltudást mondanám.
Éjszakai foci sajnos már nincs, de a gólyatábor szerintem minden madáchos életében meghatározó szerepet játszik.
Abban, amit később az életben elértél, mennyi szerepet játszott a gimnázium?
Tanulmányi szempontból picivel magasabb szintű oktatást kaptam itt, mint az átlag, de ahhoz, hogy például a pszichológiára bejusson valaki, szükség volt plusz magánórákra. Alapvetően azonban úgy gondolom, aki él a lehetőségeivel, az átlag fölötti tudásra tud itt szert tenni. A Madáchnak nem sok köze volt ahhoz, hogy a pszichológiát válasszam mint karriert, inkább a sport miatt választottam az iskolát, mert akkoriban versenysportoló voltam.
Vannak esetleg vicces, kedves emléked arról az időszakról, amikor ide jártál?
Persze, sok is. Az erdei iskolákat nagyon szerettem, több naposak voltak. A gólyatábor, a gólyabál, az éjszaki focik, mind olyan élmények, amelyekre mosolyogva tekintek vissza. A közösség is nagyon szabad volt, én Tháliás voltam, és ott is nagyon sok jó program volt. A programszervezésben nagyon erős az iskola.
Sok emberrel tartod még a kapcsolatot az iskolából?
Volt osztálytársakkal, eggyel-kettővel. Azokból a barátságokból, amelyek akkor köttettek, kevés maradt meg. Nagyon sok szempontból más volt az utam, mint a többieknek a versenysport miatt.
Milyen volt az iskola, amikor te jártál oda, és szerinted miben különbözik a mostani Madáchtól?
Az unokahúgom oda felvételizett most, és amit nagy különbségnek látok és tapasztalok az az, hogy mennyire nehéz bekerülni az iskolába. Amit még észrevettem, hogy most már nincs hatosztályos képzés, pedig én oda jártam és nagyon szerettem. A hallottak alapján pedig erősödött a tanulmányi színvonal az iskolában.
A te idődben milyen volt a fiú és a lánydiákok aránya?
Már akkor is kevesebben voltak a fiúk, de szerintem ez egy alapvető dolog a gimnáziumokban, mert a fiúk nagy része szakgimnáziumba megy.
Miért jelentkeztél a Tháliába?
Hetedikes voltam, és akkor érdekelt a színjátszás és megpróbáltam. Nem sokkal később azonban rájöttem, hogy mennyire izgulok a szereplések alkalmával, úgyhogy csak két évet jártam végül, de nagyon befogadó és jó közösség volt.
Említetted, hogy versenysportoló voltál: milyen sportot űztél, és mennyire volt nehéz az iskola mellett a sok edzés?
Nagyon nehéz volt, akrobatikus rokiztam, kilencedikben éreztem először, hogy ez nagy akadály. Sokszor éjszakába nyúlóan tanultam, lelki támogatást kaptam a tanáraimtól, de könnyítést nem.
Jó hallani egy régi diáktól, hogy a Madách az évek során mennyire meg tudta őrizni a színességét és nyitottságát. Rengeteghasonló élményben volt része Viviennek is, mint nekünk. Köszönjük szépen neki, hogy ránk szánta az időt és válaszolt a kérdéseinkre!
Az interjút Sajósi Noémi, Draskóczy Bora, Dóczi Csenge 10.c osztályos tanulók készítették.
