Interjúnk során, amelyet a Madách Imre Gimnázium 140. évfordulójának tiszteletére készítettünk, egy volt madáchos diákkal beszélgettünk, aki nyitottan és humorral fűszerezve válaszolta meg a kérdéseinket. Sajnálatos módon a vírushelyzet miatt ez mind online, Zoom meeting-en történhetett meg.
.
Először is mesélj kérlek kicsit magadról! Mikortól meddig jártál a Madáchba, mióta foglalkozol bűnügyekkel?
1994-1998 között koptattam a Madách padjait, folyosóit. B osztályba jártam, matek és biosz faktos osztály volt a harmadik évfolyamtól. Főiskola után rögtön nyomozói munkába kezdtem a XIX. kerületi Rendőr kapitányságon. 150 méterre laktam tőle, így elég volt 30 másodperccel a munkaidő előtt elindulnom. Itt a féléves betanulási időszak alatt vegyes ügyekkel foglalkoztam: lopás, garázdaság, ittas vezetés, tartás elmulasztása, testi sértés, ilyesmik. Azután rablási csoportban voltam. Itt a folyamatos határidők jelentették a negatív stresszt. A pozitív a bűnözők elfogásának izgalma volt, az olyan, mint az extrém sport, tele adrenalinnal. A kerületben 2006 februárjáig dolgoztam, ahonnan életvédelemre mentem. Itt olyan voltam, mint Columbo, emberöléses ügyekkel foglalkoztam. Talán a pályám során itt találkoztam a legfurcsább és legdurvább ügyekkel.
Gondoltad volna madáchos diákként, hogy eljutsz idáig?
A nagymamám a Madách Színházban dolgozott, így nyári szünetben sokszor láttam a gimnázium épületét, tetszett, hogy olyan patinás. Emellett akkor még könyv formájában volt pályaválasztási tanácsadó, ebben is csupa jót írtak róla és talán az ország legjobb 50 gimnáziuma között volt, ezért elmentem a nyílt napra és beleszerettem az ódon falakba. A fent leírtak alapján jó esélyt láttam rá, hogy a Madách segítségével el tudom érni majd a céljaimat, és így is lett. További büszkeséggel töltött el, hogy láttam, már az első 10 legjobb között szerepelt a MIG.
Pontosan mi volt szükséges ahhoz, hogy a mostani munkádat végezd? Milyen fakultációk, emelt érettségik, egyetemi szakok, diploma?
A biológia fakultáción a SOTE bonctermébe mentünk. Az itt tapasztaltak jól jöttek életvédelmen, mert havonta többször kellett menni boncolásra, halottszemlére. A Rendőrtiszti Főiskolán töri, irodalom és magyar nyelvtan felvételi volt, ezekből nem jártam fakultációra, korábbi évek felvételi sorait néztem át. A főiskolát Bűnügyi szakon végeztem, ez egyenes út a nyomozói munkához. A kommandós munka, ami azután jött elég kemény orvosi, pszichológia, és fizikai szűrést igényelt. Az utóbbi alapképzés volt életem legkeményebb 4 hónapja. Itt megtanultuk, hogy mindig csak a következő percet, a következő órát, napot, hetet, hónapot kell túlélni! Ehhez képest a Túsztárgyaló egy hetes válogatója semmiség volt, ott egy hétig alig hagytak aludni.
Milyennek tudnád leírni a Madáchot a te gimis korodból?
Gyönyörű antik épület, modern oktatás, családias légkör, rengeteg jó programmal, nem utolsó sorban jó fej tanárokkal.
Mi a kedvenc emléked az iskolából, amire örömmel gondolsz vissza?
A gólyatábor, a 24 órás foci, a szalagavató bál és a ballagás a legemlékezetesebb és legszebb élmények.
Tartjátok még a kapcsolatot néhány volt madáchos barátoddal?
Igen, a mai technika már a napi szintű kapcsolattartást lehetővé teszik. Következetesen az 5 évenkénti osztálytalálkozókat tartjuk és nagyon jó hangulatban szoktak telni. Pár emberrel azért személyesen is szoktam találkozni. Higgyétek el, az az együtt töltött pár év meghatározó lesz. Mindig jó szívvel emlékszem vissza a madáchos időkre. Ha tudtok, most is, és ha már elballagtatok, akkor is szánjatok időt egymásra!
Iskolánk 140 éves lett. Milyen érzéssel tölt el, hogy már ennyi ideje folyik a madáchos élet?
Kicsit hátborzongató érzés, (de jó értelemben) belegondolni, hogy ennyi időn átível a gimnázium munkássága, és hogy ez alatt mennyi kiváló koponyát műveltek ki a MIG-es tanárok, minden elismerésem az övék! Tudom, nem nagy összeg, de évek óta a Madách Alma Materének ajánlom fel az adóm 1 %-át, ezzel próbálom törleszteni a sok jót és szépet, amit a MIG-től kaptam.
Mit üzensz, tanácsolsz a mostani diákoknak, amit te is a Madáchnak köszönhetsz?
Azt üzenném, hogy a legnagyobb értéke minden embernek az ideje, mert ami eltelt, az egyszeri és megismételhetetlen. Az idő rohan, főleg így, negyven felett, élvezzétek az iskolát, a nyári szünetet, a tanulást. A legjobb, ha a hobbid a munkád, azért kapsz pénzt, amit amúgy is a legszívesebben csinálsz. A minimum, hogy olyannal foglalkozz, ami feltölt, ami örömet okoz, még ha egy kicsit kevesebb pénzt is hoz. Senki nem fogja tudni 100 év múlva, mennyi volt a bankszámlád egyenlege, de ha egy ember életébe is fényt hoztál, reményt, boldogságot, akkor már megérte élni.
Csodálatos élmény volt Norberttel beszélgetni, és ezúton is köszönjük neki a lehetőséget! Nem csak munkájának hátterébe, de iskolánk csodálatos múltjába is bevezetett minket. Ez az interjú a Madách Imre Gimnázium 140. évfordulójára készült, és mint hallhattuk, ebből a rengeteg évből a legtöbb idő pozitív emlékekkel és meghatározó élményekkel teli, amelyek egy életen át elkísérik az ide járó diákokat. Ez pedig véleményünk szerint sosem fog változni.
Az interjút Kuhár Linda és Grosser Fanni készítette.
