Miért ajánlod a Madách Imre Gimnáziumot a mostani felvételizőknek?
Én azért választottam ezt az iskolát, mert tudtam, hogy működik benne a Thália Színpad, és a nyelv miatt, ami szerintem kifejezetten fontos a mai világban. Egyáltalán nem csalódtam, mindenféle magánóra nélkül letettem az angol felsőfokú és a francia középfokú nyelvvizsgát 12. év végére. Bár sokszor éreztem azt, hogy elértem a teljesítőképességem határát, de már tudom, hogy megérte. Az a jó ebben az iskolában, hogy a tanárok nagyon személyesen kezelik a diákokat, nem csak nevek, arcok vagyunk, hanem mindenkire egyénileg figyelnek, és mindenkit a saját teljesítményéhez mérten értékelnek.
Van kedvenc madáchos élményed?
Az én kedvenc madáchos emlékeim a diákszínpadok vetélkedőjéhez kötődnek, mert az mindig egy ünnep, készültünk rá sokat, aztán általában bejutottunk a döntőbe is. Akkor a kis cuccainkkal átmentünk a Madách Színházba, ahol előadhattuk a közönség előtt. Én tháliás is voltam, azt is nagyon szerettem, de csak elfogultan tudok beszélni erről a színházi részről, ez az igazság.
Miért meghatározó az életedben a Madách, mit köszönhetsz neki?
Én három éve érettségiztem, ezért már reálisan tudok visszatekinteni erre az időszakra, de bevallom, hogy a Madách nélkül nem az az ember lennék, aki most vagyok. Magabiztos lettem, formálta a suli az identitásomat, úgy terelgettek, hogy nagyjából észre sem vettem. Jó emberekkel voltam körülvéve, olyan felsőbbévesek voltak itt, akikre jó volt felnézni. Itt döntöttem el, hogy az előadóművészet vagy valamilyen művészet felé szeretnék elindulni. Sokan segítettek benne, de elsősorban az osztályfőnököm és magyartanárom, Majzik Andrea. Ő nagyon sokat adott és mutatott meg nekünk a színházzal, filmekkel kapcsolatban, törődött azzal, hogy kulturáltak és műveltek legyünk.
Szerinted változott a Madách azóta, mióta nem jársz ide?
Féltettem, hogy az egyre jobb eredményei miatt olyan tanulók jönnek ide, akiknek kizárólag a tanulás fontos. De attól függetlenül, hogy van elvárás, az osztályfőnökök és a tanárok nagyon odaadóak, és még így, a pandémia idején is ügyelnek arra, hogy a közösség egyben maradjon. Úgyhogy szerencsére azt kell mondanom a legpozitívabb értelemben, hogy nem változott.
Mesélj egy kicsit az érettségiről, mennyire készített fel a Madách, milyennek érezted?
Nekem fura időszak volt, mert akkor válogattak be a FOMO című filmbe, és ez mellett készültem az érettségire. De itt négy év alatt, nem kapkodva, hanem szisztematikusan, időben elkezdtek felkészíteni rá, ezért nagyon sikeres érettségit tettem.
Igen, ahogy említetted, játszottál Hartung Attila FOMO című filmjében, méghozzá a női főszerepet, mesélj róla egy kicsit!
Ezt a filmet 2018 nyarán forgattuk, és én 2016 decemberében jelentkeztem a castingfelhívásra, így ez egy nagyon hosszú, ötfordulós válogatás volt. A forgatást megelőzte egy féléves próbafolyamat. Már nyílt titok, hogy van egy erőszakjelenet a filmben, ahol én vagyok az áldozat, a Gergő nevű karakter erőszakol meg engem. Ennek az az érdekessége, hogy Gergőt Golecász Jorgosz alakította, aki szintén a Madáchba járt. Ezt a jelenetet nagyon sokszor lepróbáltuk, és nyilván az elején szörnyű volt. Az volt a cél, hogy mire kamera elé kerülünk, addigra annyira természetes legyen, amennyire lehet. Én a forgatásra úgy emlékszem vissza, mint életem egyik legjobb élményére, mert imádtam a stábot, a rendezőt, a srácokat, akik szerepeltek benne. Amikor a családommal láttam, akkor hirtelen megéreztem, hogy most itt ülnek mellettem a szüleim, akik 120 emberrel együtt nézik egy eszméletlenül nagy vásznon, hogy ezt csinálják a lányukkal. Nagyon fontos szerintem, hogy elkészült ez a film, mert a statisztikák szerint minden negyedik nővel történik hasonló, de talán még fontosabb az, hogy a film kapcsán nagyon sok érzékenyítő előadást tartunk belőle gimnazistáknak.
Mennyire változtatta meg az életedet ez a film?
Nem annyira, mint amennyire számítottam rá, azt hittem, hogy egyik szerep fogja hozni a másikat, de ez nem így történt, mert Magyarország nem így működik. Viszont amikor kijött a film, nagyon sok interjút kellett adnom, és így gyakorlatot szereztem abban is. Megkaptam érte az Arany Medál-díjat, és jelöltek tavaly a Magyar Filmdíj legjobb női főszereplő díjára. Amellett se menjünk el persze, hogy ezerrel több követőm lett Instagramon.
A forgatás és az érettségi után továbbtanultál valamilyen egyetemen?
Igen, mivel a Színművészeti nem sikerült, volt egy bombabiztos B tervem, a Corvinus Egyetem szociológia szaka, ahova felvettek. Ott ebben a félévben fogom megkapni a diplomámat. 2020 szeptemberében pedig elkezdtem a Szinművészeti Egyetemen a Televíziós műsorkészítő szakot, itt sokféle dolgot tanulok, van rendezés, operatőri gyakorlat, vágás, hang, igazából olyan, mint egy nagy gyümölcskosár, amiből azt veszed el, ami a kedvenc gyümölcsöd.
Tudod már, hogy pontosan milyen pályán szeretnél elhelyezkedni?
Én nem tudom elengedni kamera előtti szereplést, úgyhogy most a szerkesztő, riporter, műsorvezetés, filmszínészkedés felé kacsingatok.
Mit üzennél a gimnáziumi önmagadnak?
Ne akarj megfelelni mindenkinek, mélyítsd el a franciatudásodat, próbálj ki sok mindent, ne csak a tanulás töltse ki az életed! De mindenképpen üzenném neki, hogy akármennyire hihetetlen, van más szakma a világon a színészeten kívül.
Reméljük, sikerült kicsit jobban megismernetek Pannát és kedvet csináltunk hozzá, hogy megnézzétek a filmet.
Az interjút Németh Natasa, Herich Lilla, Vass Miléna és László Emma 9.d osztályos tanulók készítették.
