Angol nyelv és kultúra tanáraként számomra különösen érdekes volt, hogy a kultúra aspektusát miként lehet egy tanórába beépíteni. Többek között ezért is esett a választásom erre a kurzusra. Számomra nagy kihívást jelentett egyedül elutazni egy teljesen idegen országba, egy, a sajátomtól teljesen különböző kultúrába.

Az ország megismerésén túl nagyon nagy élmény volt megtapasztalni, hogy a képző mennyi mindent bele tudott építeni egy 5 napos kurzusba, úgy, hogy annak a kurzus végén kézzel fogható eredménye legyen. A vasárnapi megismerkedés után hétfőtől bele is vetettük magunkat a projektmunka előkészítésébe, miközben párhuzamosan zajlottak a tanórák és a tanulmányutak. Az ország lenyűgöző természeti adottságain túl, talán a legnagyobb élmény a szabadban megvalósított és eltöltött tanórák voltak. A nyitó és a záró alkalom kivételével minden tanóra valahol, egy látványosság, egy múzeum, vagy éppen egy természeti képződmény mellett volt megtartva. Minden terepgyakorlat során képzett idegenvezetők kísérték a csoportot, és a hallottakat mind bele lehetett építeni a projektmunka végeredményeként megalkotott, diákok számára is megvalósítható feladatok témakörei közé. Talán a legkiemelkedőbb helyszínek ezek közül egy reykjavíki hajódokk, vagy éppen egy gleccser lábánál elhelyezkedő kilátópont voltak. Érdekes élmény volt a semmi közepén, laptopokkal és tabletekkel az ölünkben projektet szervezni, közösen gondolkodni és alkotni valamit. De ugyanennyire lenyűgöző élmény volt az oklevélátadó zárókonferenciát a Perlan múzeum tetején az üvegkupolában megélni.

A képzés során rengeteg új digitális platformot ismertem meg, amelyek használata nagyon megkönnyítette a közös munkát, és azt gondolom, hogy ezeket a platformokat a saját óráimba is nagyon hatékonyan be fogom tudni építeni. Szintén nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy az 5 nap során szinte minden jegyzetet, óravázlatot elektronikus formában “vetettünk papírra”.

A képző nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy a kollégák minél több platformon személyesen és online térben is kapcsolatba kerülhessenek egymással. Már az első napon alakult egy WhatsApp csoport, ahol a kommunikáció zajlott. A feladatok pedig úgy kerültek kialakításra, hogy szinte mindenkinek mindenkivel legalább egyszer kapcsolatba kellett kerülni az öt nap alatt. Az utolsó előtti napon mindenki bemutatta a saját iskoláját, ahonnan érkezett, egy prezentáció segítségével. Érdekes élmény volt betekintést nyerni más országok oktatási rendszereibe, megismerni más módszertani trükköket. Nagyon boldog vagyok, hogy több kollégával is kontaktban vagyok a képzés vége óta.

Nagy tapasztalat volt az is, ahogyan a helyiek betekintés engedtek az életükbe, és megmutatták, hogy hogyan szervezi az ország a mindennapi életet, ennyire extrém környezeti és természeti körülmények között. Fantasztikus volt látni, hogy hogyan ragadnak meg minden lehetőséget a fejlődésre, hogyan hozzák ki a maximumot a sziget által adott lehetőségekből, úgy, hogy mindeközben a sziget majdnem száz százalékosan zöld mutatókat produkál. Ez a tapasztalat olyan hatással volt az egész csoportunkra, hogy szinte minden projektcsoport ezt az aspektust építette bele a projektmunkájába. Ugyanilyen hatással volt ránk az izlandi konyhaművészet megismerése is. A hét folyamán kóstolhattunk szárított -és erjesztett cápahúst, az izlandiak nemzeti ételét a savanyított kosherét, vagy éppen az izlandi lovak húsát. Nem gondolom, hogy bármelyik is a kedvenc ételeim közé fog tartozni, de az biztos, hogy sosem fogom elfelejteni, hogy megkóstoltam ezeket.

Angoltanárként számomra az is nagyon fontos volt, hogy a képzés során rengeteg új, a kultúrával és a természeti környezettel kapcsolatos szót és kifejezést megtanultam. Illetve nyelvészeti szempontból sem volt elhanyagolható számomra, hogy sokat tanultam az izlandi nyelvről is. Ezeket a tapasztalatokat is mindenképpen szeretném majd a későbbiekben a tanóráimon kamatoztatni.

Összességében azt gondolom, hogy minden szempontból egy borzasztóan intenzív, élményekkel és új tudáselemekkel teli hét napon vagyok túl. A kurzus nagyon jó döntésnek bizonyult, feltöltődve és inspirálva tértem haza.