Vándor Péter

Mikor végeztél a Madáchban? Mondanál pár szót, hogy akkor milyen volt az iskola?

2015-ben végeztem. Emlékszem, akkor kezdték el festeni az udvaron a tűzfalat. Igazából jó volt, mondjuk suli után egyből el is költöztem Magyarországról, körülbelül 1-2 hónappal később. Ez volt az utolsó élményem itthon, és pozitívan gondolok rá vissza. Mai napig nagyon sok ember van, akiket a Madáchból ismerek: padtársaim, barátok és Tátrai tanárnővel is a mai napig tartom a kapcsolatot. Milyen volt a Madách? Hát… milyen most?

Szabadlégkörű.

Igen, akkor is az volt. Nagyon szabad, sokféle programmal és lehetőséggel. Voltak nyári túrák, mások mentek Spanyolországba is, de én legjobban a GT-t (gólyatábor) imádtam.

Jó volt a légkör, azt imádtam benne, hogy volt sok átjárás a felsőbb és alsóbb évesek között. Épp nemrég voltam két nagyon jó barátom esküvőjén, akik felettem jártak 2-3 évvel. Mindképpen tartós barátságokat alakítottam ki az iskolában.

Mi maradt meg legjobban a Madáchból? Mi a legjobb emléked innen?

Nagyon nem voltam jó gyerek, meglehetősen hiperaktív voltam. Biológián mindig telerajzoltam az asztalt, én már akkor is ilyen humán és művészibb beállítottságú gyerek voltam. 45 perc alatt telis-tele firkáltam az asztalt. Utána odajött hozzám a tanárom, átbeszéltük szépen, hogy mit rajzoltam, aztán szólt, hogy azonnal mossam le.

A gólyatáborra is nagyon pozitívan gondolok vissza, imádtam odajárni, mind a négy évben voltam. Nagyon sok jó emlékem van, régen gondoltam ezekre, sokáig tudnék még mesélni.

Ki volt az osztályfőnököd és melyik osztályba jártál?

C-s voltam, a haladó angolos osztályba jártam, és olaszt tanultam második nyelvként. Az osztályfőnökünk Zita néni volt (Rétiné Auer Zita), őt is nagyon szerettem.

Össze tudnád foglalni, mi történt veled a Madách óta?

A Madáchban tanultam meg, hogy hogyan kell összeszedni magamat, ami nagyon jól jött, mivel akkora már felvettek egyetemre Bécsben. Ott egy angol egyetemre, a Lauder Business Schoolba jártam business és marketing szakra. Viszont én inkább a marketingre feküdtem rá, mert a kreatív oldal nekem mindig jobban bejött. Itt sokat profitáltam abból, hogy még a Madáchban gimnazistaként megtanultam, hogyan kell tanulni. Ennek köszönhetően én voltam az egyetlen, aki mind a három éven keresztül cum laude (dicséretes) minősítéssel teljesített. Ezután visszamentem Budapestre egy pár hónapra, mert kaptam egy szuper ajánlatot egy reklámügynökségnél, ahol stratéga és service designer voltam. Nagyon ott akartak tartani, de én tudtam, hogy nekem tovább kell mennem, különben sose lesz mester végzettségem. Pár hónappal később elmentem Rotterdamba, ott az Erasmus Universityn szereztem a mesteremet media and creative industriesból. Ez idő alatt annyira beleszerettem Hollandiába, hogy tudtam, itt kell maradnom. Azóta, már majdnem két éve itt élek, és egy kreatív ügynökségnél dolgozom kreatív business stratégaként, ami angolul jobban hangzik, mint magyarul. Ez egy digitális ügynökség, tehát applikációkon, websiteokon, kampányokon, videókon dolgozok. Több nagy névvel is sikerült együtt dolgoznom projekteken, mint a Nike, Pepe Jeans, Fifa World Cup. Nagyon szeretem a munkám, titeket is az irodából hívlak.

És mi az, ami erre vezetett, tudtad már régóta, hogy ezt akarod csinálni? Mikor jöttél rá?

A Madách után fogalmam sem volt, mit csináljak. Jelentkeztem egyetemekre Magyarországon is, a MOMÉ-ra is például, de azok nem jöttek be. A business school nagyon jó olyanoknak, akik nem tudják, mit akarnak csinálni, mindenből mutat egy kicsit. Tanultunk kis gazdaságot, kis HR-t, mindenből részeket. Ott egyértelműen eldőlt, hogy engem a marketing érdekel. Innentől célirányosan afelé mentem tovább.

Visszagondolva, mit tartasz szükségesnek ahhoz, hogy valaki megvalósítsa az általad már elért célokat?

Ha valamit megbántam, az az, hogy nem tanultam meg olaszul. Nekem anyukám mindig azt mondta, hogy nem zavarja, ha épp biológián a padon alkotok tanulás helyett, de mindig legyen valami olyan, amit szeretek. Nekem mindig voltak ilyen kis projektjeim: bicikliket építettem, design vásárokra rajzoltam pólókat és Vans cipőket. Mindig csináltam valamit suli mellett is. De megtanulni tanulni, az a legfontosabb az egyetemre.

Mi a legjobb része most a munkádnak?

Nagyon sokféle projekt van, sokfélén tudok egyszerre dolgozni. Dolgozhatnék a Nike-nál is, de akkor mindig a Nike-val kéne dolgoznom. De egy ügynökségnél projekt-alapú a munkám, ezért mindig más és mindig új. Most is egyszerre hat projekten dolgozom, például az egyikük egy AI football app, dolgozom egy matcha teás projekten is. Én mint stratéga, a projekt legeleje vagyok, bele kell ásnom magamat ezekbe a területekbe. Soha nem hittem volna, hogy én majd a fenntartható akkumulátorokról fogok tudni beszélni. Rengeteg dologba látok bele egyszerre. Alapvetően az a típus vagyok, aki gyorsan megunja a dolgokat, de itt nincs időm erre, mert egy ügynökségnél mindig mindent tegnap kellett volna leadni.

Miben segített hozzá a Madách?

A Madáchban sose fojtották el a kreativitásomat. Volt a Diákszínpad, amire mindig én írtam a darabot, de legalábbis volt valami közöm a műsorhoz. Folyton volt valami lehetőség, egyszer termet festettünk, és akkor én tervezhettem meg, hogy hogyan nézzen ki. A gólyatáborban is voltam dekoros kétszer, utána pedig főszervező. Természetesen a tanáraimnak is nagyon sokat köszönhetek.

Milyen Hollandia? Szeretsz ott élni, mi a legjobb kint?

Nagyon szeretek kint élni, nyitott mentalitásúak az emberek. Persze két hátulütője van az ittlétnek: a családom és a barátaim hiánya, ez nagyon fura még mindig, ahhoz nem lehet hozzászokni. Ugyanakkor, boldogok az emberek, jó az atmoszféra. Itt, ha az utcán megyek és rámosolygok valakire, az visszamosolyog. Én nem is látom magamat a közeljövőben visszaköltözni.

Az interjút készítette: Csorba Leila és Miczki Jázmin (9.b osztály)