Hóman Bálint
Budapest, 1885. december 29. – Vác, 1951. június 2.
Hóman Bálint (Budapest, 1885. december 29. – Vác, 1951. június 2.) politikus, történész, egyetemi tanár, az MTA levelező majd rendes tagja, 1933 és 1945 között pedig igazgatósági tagja is. 1932 és 1938 illetve 1939 és 1942 között Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere, 1933-tól 1944-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Hóman a két világháború közötti korszak egyik legvitatottabb személyisége. Az 1944-es kiugrási kísérlet után, Szálasi hatalomra kerülését követően a parlament tagja maradt (Székesfehérvár országgyűlési képviselőjeként), és azt megelőzően részt vett a zsidótörvények parlamenti előkészítésében és a magyar Országgyűlés tagjaival együtt meg is szavazta őket. 1938. február 25-én ő terjesztette be a minisztertanácsnak az értelmiségi munkanélküliség felszámolását célzó programját, amivel az értelmiséget háttérbe szorító folyamat ellen akart hatni, ezzel azonban Hóman az etnicista-rasszista szociálpolitika kodifikálását véglegesítette és megalapozta a későbbi zsidóellenes törvényhozás gyakorlatát.