Thália Stúdió

színházi műhely és életérzés, avagy Thália papjai meg vannak számlálva? –

1967-ben egy derűs vagy borús? őszi /tán téli vagy tavaszi/ napon néhány madáchos diák elhatározta, hogy színházat teremt a gimnázium falai között: mások mellett Koltai Róbert, Verebes István, Gálvölgyi János színművészek és rendezők, Szegvári Katalin újságíró alapította meg a társulatot, amelyet mindig egy vezető tanár fogott össze, ahogy e sorok írója most – kis kihagyással huszonsok éve.

A feladat

Túl azon, hogy minden iskolai március 15-iki műsort mi adjuk, vagy fellépünk a Madách-napon – verejtékkel keresve a sokadik rendhagyó katarzis lehetőségét, hogy elűzhessük az ünnepekre óhatatlanul lerakódó patetikus ásítás reflexeit, és megpróbálunk rendhagyó, meglepő, és igen: szép előadást írni és eljátszani –, tehát túl ezeken a vállalt „kötelességeken” – minden évben önálló bemutatóval jelentkezünk.

A darabok

Generációs kérdések, a felnőtté válás kálváriája, szerelmek, csalások és csalódások – csupa mai téma áll darabjaink középpontjában. Eredeti, saját és egészestés művekről van szó, amelyet immár több éve nem csupán házi színpadunkon adunk elő, hanem koprodukcióban a Gólem Színházzal az ő színházukban is. Így, ha csak néhány cseppel is, de bekerülhettünk a magyar független színjátszás véráramába. Eredeti, egyedi alkotásokról van szó, melyet a társulat vezetője ír, de az előadás /rendezés, dramaturgia/ gyakran igazi csapatmunka.

A meló

És hogy mit csinálunk még? Izgulós felvételi, heti két délután próba helyzetgyakorlatokkal, színpadi mozgással, sok örök barátság, alkotó táborok, öröm, ha sikerünk van, könnyek, ha sikerünk van – és bár nem „színészképző” a Thália, nem „ússzuk meg” azt a sok tehetséget, akik immár a hivatásos színi pályára kerültek. Nem sorolom őket, mert megbántanám, akiket kifelejtek. Aki kedvet érez, próbálja ki feltétlenül, mert ahogy egyik darabunk írja: Bármi lehet.

Az életérzés

Nem én mondtam, nem én gondoltam, de magam terveztem: legyen a közös munkánk ne „szakkör”-/jaj ☺/, szabadidős tehetségfejlesztés, /kisebb jaj/, baráti alkotó közösség, ami nem amatőr. /Semmi jaj./

Itt tartunk. Évente egy saját darab, amely új szín a fiatalok támogatás nélküli színházában. Üzenet, gondolat, vélemény, öröm szinte „ingyér” diákoknak, tanároknak, barátoknak, volt madáchosoknak, szimpatizánsoknak. Bárkinek.

Csináljuk. Kamu nélkül. Szeretettel.

Thália Stúdió.

Nem én vagyok a hivatott megmondani, miért csinál színházat egy gimnázium, inkább az a kérdés, miért Ne Csináljon, – „hisz kiterítenek úgyis…J.A.” –, ha vannak tehetséges srácok és egyebek, szép vagy rémes sorsok, egy világ körülöttünk, amit látni és értelmezni akarunk… Mert szép és/vagy rémes. Továbbá van egy jóízű önző szándék, hogy az időnk ne porladjon el nyom nélkül a semmibe. Hogy szavainkra, gesztusainkra, százak, ezrek emlékezzenek, akik láttak minket, amíg megéri. És hogy érezzük nagyon jól magunkat. Madách és Thália – zsák és a foltja. Egy állandóságában változó patinás gimnázium, és egy változásában /szinte/ állandó évente újra varrt folt, a társulat, a Thália.