Sztálin főhercege
Kohn báró vacsorái a Falk Miksa utcában a fajgyalázási törvény idején.
I. Bevezetés
“Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták.” Ezzel a sokak által jól ismert mondattal kezdődik Franz Kafka, prágai zsidó írónak a modern bürokrácia útvesztőiről szóló kisregénye. A zsidónak minősülő, Budapesten élő Kohn báró (kitalált név) fajgyalázási perének az alapja szintén egy feljelentő levél.
A magyar közvélemény ma is meglehetősen megosztott az 1938-1945 közötti zsidóüldözések és a német megszállás utáni holokauszt miatt felvetődő magyar felelősség problémájával kapcsolatban. A lakosság széles körben elfogadott feljelentő-levél írási szokásai csak még magasabb szintre emelték a lakosság szenvedéseit, már-már rendszerek felett átívelő módon.
A Kohn báró ellen szóló feljelentő levél:
“Igen tisztelt Főfelügyelő úr! […] Lakik e házban egy magányos zsidó nő, akit látásból évek óta ismerek (tehát semmi ellenségeskedésről nincsen szó!) Szóval Stein Margitnak hívják, tán 50 éves, 2 szobás mellékhelyiséges lakást tart a földszinten kizárólag szerelmi czélra, telefonja titkos lehet, mert van az is, de nincsen a könyvben, hát kérem a kapu alatt is van bejárata és éjjel-nappal férfiak nőkkel idejárnak, rémes dolog ez, mert a rollón át látni mindent, […] Valami báró Kohn vörös zsidó (Béla) is felviszi a keresztény barátnőjét a Szigeti bárból. Hanna nevű. […] Főfelügyelő úr, én ezt Önnek úgy írom, tegyen ahogy jónak látja. E ház gondnokával is közlöm bizonyos formában. A nőnek telefonálni! Telefonálni tessék hasonló értelemben, meglepő eredménye lesz! E lakásra igényt nem tartok, de ma nem ez a világ van, hogy ilyen dolgokat nyugodtan nézzek.”
Ezután a feljelentés után a ház megfigyelés alá került, de a körülmények miatt nem lehetett megtudni semmit a feljelentés igazával kapcsolatban.