Sztálin főhercege
Kohn báró vacsorái a Falk Miksa utcában a fajgyalázási törvény idején.
IV. Társadalmi nemek és félig áteresztő határok a nagyvárosi térben
A magyar parlament alsó- és felsőházának többsége által elfogadott zsidótörvények, amit történetírásunk teljes joggal tekint a jogállamiság útjáról való letérésnek, egy új terminust vezettek be a magyar jog fogalmi rendszerébe, nevezetesen a faj fogalmát.
Ellenben van három körülmény, ami valószínűtlenné teszi a jogértelmezést egy büntető eljárással kapcsolatban. Az első, hogy fajgyalázás vádjával csak a zsidó férfiakat lehetett büntetni. A második az volt, hogy a magyar büntetőjog a homoszexuális férfiakkal ellentétben nem bűntette a leszbikus nőket. A harmadig pedig, hogy a nőket nem tekintették a férfiakkal egyenrangúnak, így a nemi aktusban egyáltalán nem tulajdonítottak nekik semmilyen szerepet.
Éppen a férfi, a nő és a faj testének komplikált viszonyrendszeréből tekintve válik végképp problematikussá a magyar szabályozás „logikája”, amely a nemzetiszocialista faji -társadalmi nemi hierarchia csúcsán lévő , árja férfit vonta ki a büntethetőség köréből, a zsidó férfiakat téve a büntetőrendelkezés egyedüli céltáblájává. A társadalmi nemek és a fajok közötti egyenlőtlenség nemzetiszocialista rendszerét tehát annak faji pólusán tette még hangsúlyosabbá.
Olyan határt ékelt zsidók és keresztények közé, amelyeket az utóbbiak büntetőjogi következmények nélkül léphettek át, míg az előbbiek számára legalábbis jogilag szigorúan zártak és átjárhatatlanok voltak. Azt is mondhatjuk, hogy a városi térnek ezek a szemmel nem látható, külsőleg nem tárgyiasult, de szubjektíven, az egyéni tapasztalatban hordozva mégis óhatatlanul létező félig áteresztő határai a késői Horthy-kor Budapestjén a térbeli igazságtalanság rendszerének alapjait képezték.
