Sztálin főhercege
Kohn báró vacsorái a Falk Miksa utcában a fajgyalázási törvény idején.
VI. Az eljárás
Az elsőfokú ítélet indoklásában a törvényszéki bírók úgy foglaltak állást, hogy Kocsid Hanna levele a vádlott számára csak egy eszköz volt arra, hogy a színleges szakítást alkalomadtán igazolni lehessen. A levél valóban azért íródott, hogy amikor erre szükség lesz, akkor fel lehessen használni a fajgyalázási paragrafus által kikényszerített szakítás megtörténtének bizonyítására.
A rendőrségi, ügyészségi és törvényszéki eljárás során Kohn bárón és Kocsis Hannán kívül, kihallgatták Stein Margitot, az inkriminált vacsorák helyszínéül szolgáló lakás főbérlőjét, a vacsorákon részt nem vevő, de ezeken az estéken általában otthon tartózkodó két albérlőjét, a Moulin Rouge több alkalmazottját, köztük egy bármixelőt, Kocsis Hanna ügynökét és egy táncosnő kollégáját. A tanúvallomásokban semmilyen adat vagy körülmény nem merült fel, amely Kohn báróra terhelő lett volna.
Mindezek alapján a büntetőtörvényszék három bíróból álló tanácsa az alábbi következtetésekre jutott.
“Igaz ugyan, hogy nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a vádlott és a sértett a nemi viszonyukat a fajvédelmi törvény életbelépte után is folytatták volna, sőt a kihallgatott sértett és a tanúk a vádlott ez irányú védekezését erősítették meg, […] a vádlott nem szakította meg az ismeretséget a sértettel, hanem azzal rendszeresen találkozik, állítólagos rokona Stein Margit lakásán. Olyan lakásban, amelynek kettős bejárata van, több helyiségből áll, titkos telefonnal rendelkezik, tehát feltétlenül alkalmas hely a nemi közösülés elvégzésére. […] Az is különös, hogy más társaságban a vádlott nem mutatkozik a sértettel. Ezek a körülmények, valamint az, hogy a vádlott még most sem vonta meg a támogatását a sértettől, holott a sértett jelenleg is állásban van, dolgozik, tehát önmaga eltartásáról gondoskodni tud, mind-mind azt támogatja, hogy a vádlott szakítása a sértettel csak színleges volt.”
Egy jogilag zsidónak minősülő férfi egy keresztény nővel egy nemi közösülésre feltétlenül alkalmas helyen együtt vacsorázott hetente két-három alkalommal. A bíróság a majdnem nyolc hónapja folyó vizsgálat során lényegében ennyit tudott megállapítani 1943. április 5-én hozott ítéletében.
Kohn bárónak a nyomozó szervek és a magyar büntető igazságszolgáltatás rendszerében és útvesztőiben való hányattatása 15 hónapig tartott. Egy antiszemita érzelmű keresztény házmesterné saját írásképét elváltoztatva feljelentőlevelet írt az egyik szemközti házban lakó, állástalan zsidó főbérlőnő és vendégei ellen, akik nagy valószínűséggel soha semmi rosszat nem tettek ellene. Ebből aztán első lépésben levonhatjuk a következtetést, a zsidóság kirekesztésének, majd kiirtásának eszméje nem német import termék, nem is a magyar politikai elit szélsőjobboldali alakulatainak ügye, hanem a magyar társadalom soraiban is megvan ennek a politikának a maga társadalmi bázisa.
