Sztálin főhercege
Kohn báró vacsorái a Falk Miksa utcában a fajgyalázási törvény idején.
II. Fajvédelem, várostörténet, térbeli fordulat
Mind az öt fajvédelmi intézkedés – a házasulók házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálata, a házasság valamelyik házasfél elmebetegsége esetén való megtámadhatóságának könnyítése, a házasodási kölcsön intézménye (persze szigorúan csak keresztények részére), a zsidónak és nem zsidónak minősülő személyek közötti házasságkötés tilalma, végül második körben a zsidó férfiak és keresztény nők közötti szexuális kapcsolatok fajgyalázássá minősítése és annak szankcionálása- egészen a második világháború végéig alapvetően meghatározta a magyarországi hétköznapokat.
Az orvosi vizsgálatokra azért volt szükség, mert akkoriban nagyon visszaesett a népességszám és biztosítani akarták, hogy egészséges újabb generáció jöjjön létre kisebb gyermekhalandósággal. A korai halálok oka főként nemibetegségeknek volt köszönhető, így a fajvédelmi törvény célja az volt, hogy közegészségügyi rendelkezések sorát vezesse be a magyar házassági jogba. Az első rendelkezés a népesség mennyiségi növekedését, a harmadik pedig a „minőségi feljavítást szolgálta”.
De mégis, miképpen tudta ellenőrizni a hatalom a városi teret és annak használóéit a német megszállás előtt, amikor még kísérletet sem tettek zsidók és keresztények területi elkülönítésére? Ebben a nyitott városi térben hogyan jöttek létre határok zsidók és keresztények között? Milyenek voltak ezek a határok?
