Sztálin főhercege
Kohn báró vacsorái a Falk Miksa utcában a fajgyalázási törvény idején.
III. fajgyalázás és a városi tér feletti hatalom
Két bejárattal, egy lépcsőházi és egy udvari ajtóval rendelkező Falk Miksa utcai földszinti lakás. A fenti feljelentő levélben szereplő ház. Az udvarra nyíló kivilágított ebédlőben összejövő 4-5 fős társaság, akik közül Kohn bárót a felkészült detektív az ablakon betekintve felismeri. Az ebédlővel szomszédos sötét helyiség, ahová közösülés, és tegyük hozzá, hogy fajgyalázásnak minősülő nemi közösülés céljából bárki félrevonulhat.
Már ezekből az információkból is kiderül talán, hogy a harmadik zsidótörvény elfogadása a városi tér ellenőrzése intenzívebb formáinak kialakítását igényelte. A rendőrségnek sokkal körültekintőbben kellet figyelnie a város legeldugodtabb sarkaira is. Dolguk nehézségét fokozta, hogy a nagyvárosi szexuális élet a nyilvánosságtól elszigetelve, intim terekben zajlódott, ahová a hatalom ellenőrző tekintete már nem ért el.
Amennyire csak lehetséges volt, a potenciális elkövetőket még a városi tér azon szegmenseiben kellett kiszűrni, ahol olyan interakciók mentek végbe közöttük, amelyeket sem a harmadik zsidótörvény és más jogszabály sem tiltott. Ahol a városlakók pusztán csak találkoztak, sétáltak, beszélgettek, ettek, ittak, kávéztak stb. De ez a fajta „kiszűrés” még koránt sem volt elégséges.
Nem volt elegendő a puszta “éberség”, megfigyelés, azt is fel kellett tudni ismerni, hogy melyik férfi, illetve nő minősül zsidónak, illetve kereszténynek, viszont ez az antropológiai jegyek (különböző embertípusnál előforduló sajátosságok) felismerésével nem volt lehetséges. Megoldás volt, hogy a különböző iratok által tudják beazonosítani egy adott személy hovatartozását, viszont ehhez be kellett vonni a már eleve a mikrohálózatokba belevont embereket is, akik ismerhették az adott személyek identitását. Ezért volt ebben a rendszerben nagy szerepe a besúgóknak, feljelentőknek és az informátoroknak.
